Statisztikák szerint a magyar fiatalok kiemelkedően sokat ülnek a TV előtt, még figyelemreméltóbb, hogy a tévézés mértéke folyamatosan növekszik. 1995-ben, tehát durván 20 évvel ezelőtt a fiatalok kereken 210 percet töltöttek átlagosan a TV előtt naponta, vagyis körülbelül 3 és fél órát. Ez a mérték egy teljes nap bruttó idejének 14%-a volt.

Ez a hányados azonban nem elég precíz, hiszen átlagban egy ember átlagosan 8 órát alszik, átlagosan 8 órát pedig a munkahelyen tölt el, tehát a tévénézési időt a fennmaradó hasznos 8 órához (mint "hasznos napi idő") beszédesebb viszonyítani. Így a szám sajnos még meglepőbb: eszerint 1995-ben egy fiatal "hasznos napi idejének" 44%-át töltötte TV-nézéssel.

Sajnos ez a tévézési mennyiség az elmúlt 20 évben lényegében folyamatosan nőtt és az elmúlt néhány évben is folyamatosan növekszik. 2012-ben például egy magyar fiatal "hasznos idejének már pontosan 60%-át töltötte a TV előtt, egészen pontosan több mint 4 és fél órát.

Az 50 évnél idősebbek esetében ez a mérték már meghaladja az egészen elképesztő 6 órát, ami az ébrenléttel töltött idő már tetemes részét képezi.

Milyen tartalmakat néz a tévénéző?

I. A tévénézési szokások terén első helyen a nagy kereskedelmi csatornák műsorai állnak, vagyis film/hír, reklám és bulvár/sorozat 1/3 - 1/3 - 1/3 arányban. Mi ezzel a baj? Kereskedelmi jelleg miatt nagy mennyiségben sugárzott reklámokat akaratlan nézi a tévénéző, hiszen nem a reklám tartalom miatt ül a készülék előtt. A reklámok órákon keresztüli akaratlan nézése viszont igen kedvezőtlenül alakítja az életviteli és fogyasztási szokásokat, hiszen éppen a nem-tudatos érzelmi alapú döntésekre, továbbá új és új sokszor szükségtelen fogyasztásra ösztönöz.

Más szóval naponta átlagosan 1-1,5 órán keresztül akaratlanul reklámokat néz egy tévéző, ami túlnyomó többségében a néző számára egyébként nem lenne releváns, továbbá újabb 2 órán keresztül bulvár tartalmat, ismét többségében olyan életviteli mintáról, ami elvetendő. Mindezt 365 napon keresztül egy évben.

Ezáltal akaratlanul olyan érzelem motivált és fogyasztás orientált viselkedési mintát sajátít el, ami se nem hatékony, se nem tudatos, se nem fenntartható. További veszély, hogy mindez pszichikailag bújtatott módon történik, azáltal hogy - ahogy fent is említettük - nem a reklám miatt nézi a tévét a tévénéző, ellenben a reklám-tartalom kifejezetten hat rá, "bekúszik az agyába". Gondoljunk csak arra, hogy egy műsoridejét tekintve 1,5 órás film a kereskedelmi adókon sugározva 2 - 2,5 óráig tart, a különbség idő: reklám.

II. Tévénézési szokások.

Tévénézési szokások terén a második helyen az ismeretterjesztő csatornák állnak, arányuk, nézettségük növekszik, ami üdvözölendő, hiszen az ismeretterjesztő csatornák és műsorok valóban legtöbbször informatívak és oktatási jellegük is erős.

Következtetésként a következőt állíthatjuk: az ismeretterjesztő tartalom mértékkel való nézése kifejezetten hasznos tud lenni; ezáltal egyáltalán nem a televízóval van a baj,  és még csak nem is a bulvár tartalommal, hanem a probléma a tudatosság hiánya. A televízióban csak olyan tartalmat lenne szabad nézni, amire valóban kíváncsiak vagyunk, pláne amitől az ember új hasznos információt szerez és olyat egyáltalán nem lenne szabad nézni amit nem kifejezetten (!) akarunk, hanem "úgymond ott ragadunk előtte", de ezáltal pszichikailag akaratlanul is manipulatív módon a nem-tudatos életvitelre felé taszít.

A felesleges televíziózással töltött időt pedig hasznosabb a tanulásra, a munkára, a szociális kapcsolatokra vagy akár a hobbira fordítani. Ez mind tudatos.