Minden élőlény hagy valamilyen nyomot a Földön. Az állatok csontjai, a fák megkövült törzse stb. De nem csak ők, mi is hagyunk nyomot magunk után, amik nem láthatók, csak a következményeit tapasztaljuk.

Azokat a „lábnyomokat”, amit a földi környezetünkben hagyunk, ökológiai lábnyomnak nevezünk. Tehát azt fejezi ki, hogy adott technológiai fejlettség mellet egy emberi társadalomnak milyen mennyiségű földre és vízre van szüksége önmaga fenntartásához, és a megtermelt hulladék elnyeléséhez.

William Rees-re és Mathis Wackernagel-re – kanadai ökológusok – vezethető vissza a fogalom. Kiszámítható az érték egyes emberekre, csoportokra, régiókra, de akár országokra is. Az ökológiai lábnyom tehát olyan számítási módszer, amellyel kiszámíthatjuk és megérthetjük, hogy a természetnek mekkora részét használjuk, és hogy mennyi áll még a rendelkezésünkre. Ha ismerjük a saját „lábnyomunk” méretét, akkor odafigyeléssel változtatni is tudunk rajta, csökkenthetjük.

Az ökológiai lábnyom sokféle kategóriából tevődik össze. Ezeket át tudjuk váltani a források előállításához szükséges földterület nagyságára, amit már össze lehet hasonlítani mások lábnyomával.

Összefoglalva a lényege az, hogy minden egyes ember és társadalom elfoglal bizonyos teret bolygónk felszínéből azáltal, hogy itt termeli meg az élete fenntartásához szükséges javakat, és itt dolgoztatja fel a természettel azokat a hulladékokat, amelyeket kibocsát. Ezt méri az ökológiai lábnyom.

Akkor válik igazán érdekessé az eredmény, ha összehasonlítjuk a rendelkezésre álló földterülettel. Az ökológiai hiány – az ökológiai lábnyom és az eltartóképesség különbsége – azt jelenti, hogy pazarló életmódunk következményeit máris a jövő nemzedékeire hárítjuk.

Többször érte kritika az ökológiai lábnyom-elemzéseket, pl. azért is, mivel nem veszi figyelembe a többször felhasznált földterületeket, vagy például azt, hogy a becslés az északi szokások, életstílus alapján készült, így nem vonatkoztatható mindenkire. Az is hiba benne, hogy nem kezeli külön fogyasztóként az egy háztartásban élőket. A hibák kiküszöbölésére folyamatosan finomítják a modellt. Tehát inkább jelzésértékűnek tekinthetők az eredmények. Az ökológiai lábnyom elsődleges célja az erőforrás-takarékosság tudatosítása és a figyelem felkeltése az iparosodott országokban az egyre növekvő problémákra.