Magyarok nagy része nem rendelkezik egy hónapnál hosszabb időre nyúló megtakarítással. Pedig az öngondoskodásra óriási szükség lenne. Egyrészt rövidtávon legyen tartalék, ha bármilyen nemvárt esemény bekövetkezik - pl munkanélküliség, betegség. Ez a tartalék legyen több hónapra elegendő.

Másrészt pedig a nyugdíjas éveinkre is legyen tartalék, hiszen a rohamosan átalakuló demográfiai viszonyok között az állam egészen biztosan nem lesz abban a helyzetben hogy nyugdíjas éveinkre a jelenlegi életszínvonalunkat (sem annak lentről közelítő mértékét finanszírozza).

Erre egy nagyon egyszerű, de éppen ezért működő- és ütőképes módszer bevezetése ajánlott: fizessünk magunknak önadót. Ez legyen a nettó fizetésünk mértékének 10%-a és csakúgy ahogy az állami adó azonnal levonásra kerül, ezt is azonnal különítsük el, és fizessük be egy hosszú távra gondosan kiválasztott megtakarítási formába.

Tipikus emberi pszichés beállítottság, hogy az igények a lehetőségekig érnek, 100 egység jövedelem esetén, 100 egység kerül felhasználásra, elköltésre, 150 egység esetén 150, 90 egység jövedelem esetében pedig 90.

Ha meg tudunk magunkkal állapodni és a magunkkal kötött "szerződést" be tudjuk tartani, akkor nem hosszú távon igen jelentős pénzügyi hatásra számíthatunk. Következők a számok:

2013. 3. negyedévében az országos nettó átlagkereset 150.000 forint volt kerekítve. Ennek 10%-át, vagyis az önadót, ha minden hónapban félretesszük az éves szinten 180.000 forint megtakarítást eredményez, ami 10 év alatt kamatokkal együtt több mint 2.500.000 forintra hízik.

Mit kell érte tennünk? Beállunk egy módosított életstílusra: úgy felfogni mintha az állam bevezetett volna egy új 10%-os adót, csak ez az adó a mi számlánkra azonnal jóváírásra kerül.